Ma szürkére festett az ég,
az ablaküvegen még ott ül
a tegnap maradéka, kicsit
elmosódtak a részletek,
leoldódott a festék az égi
palettáról, az átázott
vásznon hiába kerestelek.
Lábam alatt rozsdás virág-
szirmok, a szelíd csönd alatt
területet foglal a rothadás.
Nálam is a tökéletlenség
most a tartalom. A nyirkos
ágakon tollászkodik a magány,
én meg kicsikartam tőled
álmaidat, s a visszanyert
fényben lelkem szárítom
a virtuális napon.
