(1)
Van pár jó reményem, Istenem,
de erényem nincs tökéletes, s
ha értéket találok is magamban
néhanap, földre hulló morzsák azok
csupán, melyek közül szemezgetek.
(2)
Milliárdnyi ékes oltárod közül e Föld
nevűn kuporgok jóságodban bízva,
s habár még csorba józanságom is,
úgy igazgatom gyümölcseid, ne lássa
senki hitványságaim, melyek biztosnak
vallott hitembe marnak, ha béketűrésem
veszítem, s kínzó csüggedés gyötör.
(3)
Ne engedj engem saját fejem szerint
kószálni! Nélküled sem a gerincem,
sem a végtagjaim nem működnének
úgy, ahogyan azt méltónak gondolom
beszélgetéseinkhez, amikor lecsukom
szemeimet, az imatakarót.
