a film végtelenített
belepörgetek
a boulevard-on virraszt a nyár
izzadt szokások mosdatják lábainkat
a galambok szürke festékpacák
egyik épp arcomra fröccsen, kitakar
egy feltépett időbélyeg
azt hihetnéd
széthullik a ráragadt pillanatsor
és nem –
olyan, mint a nyakadra
varratott mandorlalánc
nem értettem, minek neked
azt mondtad, így nem veszted el
aztán levetkőztél
s én ottmaradtam a kérdésekkel
süket sávba kiáltva:
tévedtél, elvesztetted!
később egymásba botlottunk
csapócsattanás
pedig egy körúton
ez nem fantasztikum
te fel sem ismertél
megváltoztál
a tetoválásod szólított meg:
te tévedtél!
a bulváros jelenet letörölhetetlen
de újravághatom
a boulevard-on virrad a nyár
harmatban fürdetjük lábainkat
a háttérben galambbúgás
a kamerát nézd
új felvétel
