Jean Baptise Siméon Chardin: The attributes of music: 1765
Eltűntél, és lehajolva nézelődtél
a világ várfokán.
Búzaszemek közt kutatva szemcse lettél,
megakadtál a szitán.
Te, recsegő rádióban szóló,
büszke, régi, nemes tárogató,
tölcséredet bebalzsamozták,
folyadékkal szállt belőled szó.
Leszűrték kívánságaid, életed,
halálod, nézeted.
Mindened most szétszerelve,
urna és koporsó asztalán nézheted.
Csöndben, megtartva magad,
mint tapéta a falon.
Nem tudtad, hogy elengedni szabad,
mert felkaphat a szél;
padló után nem határ a plafon.
Minden családi asztal fője,
prédikációk szószéke,
körülötte ki rútsága, ki ékessége
eldönti majd,
mit ringatott beléjük dajkabeszéded bölcsője.
