Én úgy hittem, nem
Számít más: csak a
Szerelem,
Bárkivel megtöröm kenyerem, osztozok
Vacsorán, ágyon,
Levetkőztetve, pőrén
Mellemre emelem,
Átpárolgok puha bőrén
A végtelenbe –
S maradok így:
Mindétig szeretve,
Kapaszkodva,
Csókokba hempergőzve,
Vegytiszta álomba mosva
Átlüktetnék megannyi
Módosult tudatállapotba:
Éberen, izzón, cirógatva
Szülnék eleven fénycirádákat
Eltörpülve, megtelve,
Kitágulva, beleöntve
Gerincvelőmmel a
Végtelenbe
Én azt hiszem, nem
Számít más: csak a
Szerelem
Az osztatlan kenyér
Szintézise
Hol a szférák végképp
Melódiává mosódnak –
Megszabadítva a testtől
Így létezni veled
S mindazokkal, akiket valaha
Szerettem/Szerettél vagy
Szerethettünk volna a
Háromsíkú dimenzióban
Én azt hiszem, nem
Számít más: csak a
Szerelem
Itt kuporgok,
Meztelen, matrac nélküli
Rácson
Elcsent éveim
Visszakapni vágyom
S jelmezeimet
Fogasra aggatva
Örökké hiszek
A viaszba öntött polaritás
Alaktalan, csendes
Átlényegülésében.
