☝️DALPREMIER ☝️▶ CSAK ESNI
Új daljelentkezésem tárgya saját, CSAK ESNI című versszövegem dal változata.
A vers, így maga a dal is a szerelem fogalomkörét járja körül.
Különféle aspektusokból kiindulva szemléli annak elemi összetevőit már inkább a spiritualitás megközelítés iránya felé elmozdulva.
Fő kérdésfelvetése egyszerűen megfogalmazva az, hogy mi volna, milyen volna, ha a szerelem nem lenne ilyen nehéz és bonyolult - és ezzel együtt persze szép is.
A dal a maga 8:20-as játékidejével epikus hosszúságúnak mondható. Ez nem volt előre eltervezett, viszont gátat szabni sem akartam semminek, ami a téma kapcsán megfogalmazódott bennem, illetve úgy éreztem, hogy ez a szöveg a szokottnál "magasztosabb", monumentálisabb zenei világot kíván.
Másrészt ez a dal egyfajta tisztelgés is azok előtt a zenekarok előtt, akik rám nagy hatással voltak, és melyek zenei világában ez a dalhosszúság egyáltalán nem szokatlan.
A dalszerkezet sajátossága, hogy ezúttal nagyobb teret kaptak a pusztán instrumentális dalrészletek is.
A szerzemény eredetileg egy rövidebb, egyszál zongorás adaptációnak indult, így a dal nagyrésze zongorán (pontosabban szintetizátoron) született meg, de ahogy az gyakorta előfordul, ismét magukkal ragadtak a különféle hangszerelési ötletek, így ez is teljes hangszerelt verzióba ágyazódott.
Érdekességként említhető, hogy egyébként nem játszom zongorán. De szeretek. Egész másfajta dalszerzői, dallamvezetési gondolkodásmódot és hozzáállást indít meg bennem, mint például egy gitár alapú dalszerzés.
Másik érdekesség, hogy a dal végleges verziójába belekerült olyan ötlet, zenei téma is, amit még kb. 25 éve vettem fel, akkor még kazettára, de sosem használtam fel, mostanáig. Mit mondhatnék..., mindennek megvan a maga ideje.:)
A videó tekintetében újdonságként említhető, hogy a szokásos feliratozás mellett ezúttal kapott némi extra vizuális aláfestést is.
***
A dalszöveg alapjául szolgáló eredeti vers:
...csak esni...
Ha a szerelembe csak esni kéne,
csetleni-botlani kincsei közt, félszegen,
s nem vigasztalan belé zuhanni,
vagy, ha csak firkálni kéne róla szavakat,
karcokat húzni álomszőtte vásznakra,
büntetlenül pályákat írva az égkörre,
nem félnék úgy e szentségtől.
De a szerelem isteni lélekszikra,
nemekre szakadt ős-eleven, a létezés indítóoka,
melybe beleveszik minden, ami Én,
s teremtéssé lesz, mibe belesápad az értelem.
Rajta keresztül talál utat az Isten,
az istenteleneket is megigéző lélegzet,
mi bolondját járatja az elmével.
Ha a szerelembe csak esni kéne,
táncolnék, lebegnék, lebuknék s talpra állnék,
virrasztva, ébredve, imádkozva, böjtölve,
vagy, ha csak eszmélni kéne általa,
s nem bűnhődni meg nem élt érzésekért,
felfeküdnék mellé az égre meztelen,
nem félnék úgy e szentségtől.
De a szerelem isteni lélekszikra,
s ha szeretsz, nem választhatsz,
nem mondhatod, hogy: Te!
Így mindenkit ölelned vagy ölnöd,
szeretned vagy gyötörnöd: kell!
Mert rajta keresztül szólít téged az Isten
s bolondját járatja elméddel!
