már nem sajog a jog
hajlatokba fészkelt szmog
és felrebben percre
a seszínű pernye
szemem hályogát
csontom vályogát
gyógyítja a reggel
mintha csak véremmel
itatna fehér fecskéket
egy véletlen szegélyen
fenn a nefelejts-parlagon
szél-borzolta martokon
mintha először nyílna
fogna tenyerébe szirma
egy hajnali születésnek
ötven csöndes leszerelésnek
már nem sajog a kor
ha rámhavaz a por
csak ez a hajnal pirul
szemem fedelén virul
mint öreg ház ablakán
lángoló szál tulipán
