A lehúzott redőny rései közt
leskelődött a lángarcú napfény.
Terve volt velem biztosan,
mert a hajnali homályt
kijátszva besurrant,
és tágra nyitotta bennem
a kíváncsiság mély álmából
ébredő csillagszép szemét.
Mi történt s hogyan,
hullámzott a gondolatfolyam,
s az emlékek iszapjából
aranyrögök gurultak a partra,
hogy pontosan mennyi,
igazán meg se számoltam.
Kalandos év rohant végig
a cikcakkos versenypályán,
s bár néha bokája bicsaklott,
felállt, futott,
így ismét célba ért - velem.
Ha el is kapott néha a kétség,
minden megvilágosodott
pillanatomban tudtam,
zsigereimben éreztem,
hogy valaki végig
a nyomomban járt,
magamra egy percre sem hagyott,
finoman terelgetett,
ha hagytam,
s fájón lökdösött,
ha félelemből vagy a fáradtságtól
csak a küszöbön topogtam
s lépni sem akartam,
vagy épp a rossz sávban haladtam.
Megnyugtató ez a védelem,
a láthatatlan kezek simogatása,
a fényből font burok,
a mellém szegődő árnyék,
mely hol előttem,
hol mögöttem halad,
s ha belém karol,
hogy új utakra vezessen,
semmi kétségem:
biztonságban vagyok.
