A gyárkapu becsapódik.
Felszállok.
Homlokom a koszos üvegnek döntöm.
A tükröződésem mögött
még öt ember utazik haza bennem.
A megállónál leszállok.
A tenyeremben még tart
a gépsor rezgése.
A busz elindul.
Az egyik ablakból
valaki utánam néz.
A névtábláján: én.
A telefon tudja a koordinátáimat.
A ház előtt tovább visz a lábam.
Mind ismernek
egy lakást,
ahol már nem lakom.
