Labancz István: Lui töpreng

Talán az élet úgy hozza,

miközben rúg és sanyargat,

hogy emléket, dicsőséget

is ad, néma kötődésed

valaki felé látnoki,

megérzésed a jóra, mi

csendben zúg,

kopott aranyat nyújt,

i s m e r e t l e n

s

m

e

r

ő

s