emléktelen évek vonulnak
a lombtalan fák alatt
nem látok mást
csak az ágakon fennakadt
fehér fátylakat
és távolabb a szikár kőhegyet
testéből kiharapta
kőhúsát a kapzsiság
a félbehagyott házakat
felfalja a gaz
bogáncs nő a sínek
talpfái közt
végigmegyek a vas-ereken
van-e állomás
hol fáradt lábam megpihen
fölöttem a faágak katedrálisa
hajdanvolt patakmeder alól
hallatszik
a mélybe süllyedt orgona
