Francisko de Zurbarán: Isten báránya (Agnus Dei) 1635-1640
Odahajoltál felém,
Pont mikor elszállt a holló.
Csőréből lógott egy ruganyos, vérző golyó,
Az erekből piros vízként, pocsolyába áradt, mint mellékfolyó.
Én voltam a torkolat,
Felém repült, mintegy szélként felkapott képeslap.
Vajon több mint gondolat?
Nem vagyok már ártatlan,
Erről ez is egy jelvény…
Megfogtam a nyakánál ezt az érzést,
Rányomtam tudatom, hogy elállítsam a vérzést,
De megláttam valaki kezén a szegecset.
Bűzlött a földre csattant golyó,
És elpusztult a holló,
A levegőben mégis érezni lehetett…
Bizony, éreztem a borecetet…
