porszemek közt
leskelődve nézem
hogy lüktet az izom
kezünk közt a térben
egy ritmusra
remegnek az ujjak
ahonnan jössz
oda menekültem
elhanyagolt percek
záporoznak
ugyanolyan földbe
bújik bennem
túlhordott felismerést
vajúdok
elengedem
megnő és elröppen
simogatom
lábnyomod
a porban
keresem
a sajátom
szemedben
