„Rásza – tánc az Istennel” című rövid esszém a 2011-es „Az élet szertartása” című kötetemben jelent meg először. Mint olyan, az egyik kedvenc és általam legtöbbre tartott saját szövegem. Nem azért, mert én írtam, hanem mert kifejező, lényegi összegzése annak az üzenetegyüttesnek, melynek közvetítésére ez a kötet és maga a szerzői mivolt elhívott.
A szöveg hangos, hallgatható változata 2013-ban született meg Szemerédi Bernadett áldásos közreműködésének köszönhetően.
Az első közlés óta eltelt 15 év, az üzenet nem változott.
Így ezt most újra, ismételten az érző figyelemre bízom.
„Az élet szertartása” című kötetbe igyekeztem olyan tartalmakat gyűjteni, melyek közlésének nincs időbeli hatálya, a benne foglaltak kortól, helytől, időtől függetlenül érvényesek.
Mivel a kötet lezárásával úgy éreztem, hogy minden lényegeset leírtam, próbáltam Hamvas Béla gondolatait megfogadni, miszerint „Csak még az írásról kell majd leszoknom.”, hiszen „A halhatatlan mű nem itt történik. Feljebb. Beljebb. S ami benne van, az ember és Isten között történik.”
Első erre vonatkozó próbálkozásom csak félig bizonyult sikeresnek, mivel az „Az élet szertartása” című kötetet még a „Virrasztások és ébredések” című követte, ami egyfajta utórezgése, tovább bontása az előző kötetnek. Elődjével ellentétben ez viszont már csak online jelent meg.
Végül a „Szivacs és Kaméleon” című lett az a kötet, ami sem digitális, sem fizikai formátumban nem lett soha kötet.
Később sokan, visszatérően kérdezték tőlem, hogy miért nem írok? A választ kevesen értették meg.
Időnként még szoktam. Nem a közlés szándékával, kedvtelésből. De az sem zavar, ha nem teszem.
Gyakorta olvasok olyan műveket, melyek tökéletesen visszatükrözik azokat a dolgokat, melyekről én is szólhattam volna.
Mindegy ki teszi.
Így lesznek ezekből közlések, szerkesztett tartalmak, dalok stb.
„Rásza – tánc az Istennel” hangos, hallgatható formátumban:
„Rásza – tánc az Istennel” olvasható formátumban:
„Az élet szertartása” című kötetről egy korabeli recenzió itt olvasható:
