Hajszálér remeg
a szemhéjamon.
Kristályosodnak
a csend-tüskék rajta.
Szünetek sípolnak
vállaim közt:
a lámpafény
átvillan közöttük.
Levegők közötti
másodpercek
merevednek görcsbe
végtelenbe.
Felkiáltanak
a jelek álmaimban.
Bukfencet hány a
mérgezett akarat.
Nem haragszom.
Nem a mondatok hibája,
hogy a vesszők
eltűntek belőlük.
