visszaköltözöm testembe
odvas fa oltalmába
belekacagok kedvemre
a világ zajába
hideg labirintusok ajtaján lakat
Kapuőrök között elegek
a versben írt szavak
…
szűkszavú a reggel
nem mellettem kelsz fel
feléd gurított gondolat
reszketeg imákat bontogat
hol nem vagyok senki
szeretnék mindenség lenni
…
Meghalok, lehet…
De úgy, hogy tudom
Szerettél s szerettelek.
…
sejtjeim cellák
elevenen őrzik
múltam-jelenem-jövőm
az apró börtönök fölött
én vagyok a
börtönőr
…
Vajon csönd van a
Csillagok között?
Ott is megválaszolatlan
Marad minden kérdés?
Vajon széttép- e a
Megsemmisülés, amikor
Utoljára félsz belealudni
Az éjszakába?
…
Gyémánt köldökzsinór
Cikória virágcsokor
Kályhában tűz lobog
Felragyognak hajnalok
…
Boldogságom okozója
Az
Ki boldogtalanná
Tett
…
Ne favágás legyen!
Próbálj benne örömöt lelni!
Adj magadnak!
Tápláld a lelked!
Légy te saját magadnak hangulatvilágítás!
Engedd meg a különféle spektrumban
érkező árnyalatoknak, hogy
benned váljanak fénnyé!
S nézd mindig a hála felől!
…
én a reggel vagyok
ölembe hulló ébredés
elkapom a felizzó
napgolyót
fényfolyammá árasztom
magamban az öröktől való
létezést
…
Zuhanok testembe
Mit puha párnán
Hordott ki az éj
Csapóajtók csukódnak
Hangtalan légvitorlázó
Itt mákgubónyi lét
Ocsúdom
Belső látássá leszek
Markolom az elszökő
Lélegzetet
