Még csordogál a fénylő arany rajtad, benned, az ereidben is
tán, de ott van már más szín, más anyag is, és nem utolsó
sorban a tested, a test, ami porból vétetett, porrá lesz, hiába
vagy égi, fényes, szellemtested sűrű anyaggá lesz, mikor
onnan elindulsz ide, hiába a szárnyad, mi angyalokhoz tesz
hasonlóvá, mit apád készített, leolvad rólad a Csupa Arany
közelében, ki elé élő nem merészkedhet, és már zuhansz, nem
repülsz, a föld húz, az ég eleresztett, arcodon összekeveredik
a repülés gyönyörűsége a zuhanás félelmével, mintha egy tőből
fakadna a kettő, ikrek lennének, ismerlek, Ikarosz, így jöttem
én is, így jövünk mind, így szállunk alá, égből a földre,
gyönyörűséges félelemben,
szárnyaszegetten.
