Szaladj, ha zsebedben piszkos kincs lapul,
nyomodban ordasok hadának falánk csürhéje fut!
Ha szíved gyémánt, vagy holmi drága kő,
rohanj, ha van hová! Szaladj, míg van erőd!
Ha mérges folyó hömpölyög utadban, zavarog,
rút szavak súlya kering fejedben s viszolyogsz,
szurkos földhalmot világít a reszkető hold szeme,
árnyakkal harcolsz és fogytán már testednek minden ereje…
ha már sokat láttál, de már semmit nem remélsz,
tagjaidat boszorkányok tánca szedi szét,
lépteidet köd harapja cafatokra kéjjel…
akkor megrázod magad, felnézel az égre
és egyetlen mosolyért minden kincsed elcseréled.
