Amikor nem történik az élet,
Nem kapnak fel forgószelek,
Ajzószer sem éltet:
Először félsz,
Aztán beletapogatózol
A ritka morajú reggel
Hűvös körvonalaiba.
/ elfogyott a kávé,
a fene egye meg…!/
Kénytelen vagy úrrá lenni
A rádrakódott éjszakák
Áporodott leheletű romjain:
Visszakúszva tudatalattid
Irányába.
/vajon mit üzent az álom…?/
Ismét összeszűkülsz,
Vonyítva, kérdőn
Istenhez szűkölsz.
/mondd mi a fenét akarsz
itt velem…?/
A válasz automatikusan
Belép a rendszered ismeretlen,
Feltérképezetlen tájairól.
Megengeded magadnak,
Hogy ne történjen az élet.
Csituljanak el a valótlan
Viharok.
El Nino leszel: egy
viharvert - Istennel ölelkező,
Meztelen gyerek.
Magas légnyomásoktól
Átlyuggatott sejtjeid
Labirintusán át,
Transzlégzés fúj vissza a
Háromdés mátrixba.
/a sarki fűszeresnél veszek
egy elviteles kapucsínót…/
